Talma miatt tiltottak ki egy ausztrál kocsmából

Talmával közel egy évtizede ismerjük egymást. Brnóban és Mugellóban élőben is volt szerencsém végigizgulni a versenyeit. 2007 novemberében, amikor a MotoGP VB utolsó futamán Valenciában állt rajthoz, én éppen Sydneyben voltam. Közismert, hogy az ausztrálok sem mulatnak éppen halkan, de mi, egy felfüggesztett televízió képernyőjét (24 körön át) szugerálva, olyan hangosan drukkoltunk Gábornak, hogy kitiltottak a Darling Harbour ominózus pubjából. Persze (akkor már) senkit sem zavart, hogy mennünk kellett, hiszen Talmácsi Gábor világbajnoki címét még egy sikeres ausztrál kocsmatulajdonos sem vehette el.

A következő interjú tegnap született, csupán néhány órával azelőtt, hogy Talma lábából az orvosok eltávolították a korábban „elhelyezett” lemezt és a tíz darab szöget.

Hamar essünk át az obligát „baleseti” kérdésen. A múlt évben az Ausztráliában és Portugáliában elszenvedett két baleset után egy titánlemez került az álkapcsodba és közel egy tucat csavar az eltört sípcsontodba, illetve egy izmot (aminek éppen a váltásnál van jelentősége) el is kellett távolítani a lábadból. Mindezek ellenére néhány hete, amikor együtt ebédeltünk, roppant nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűntél. Honnan jönnek ezek a mentális (ló)erők?

A 2013-as év pokoli volt számomra. Pechsorozat áldozata voltam. Hihetetlen mennyi kellemetlenség történt az elmúlt esztendőben. Szinte több nehézséggel szembesültem, mint az egész karrierem alatt. Eddigi ismereteim alapján azt tapasztaltam, hogy megfelelő idő elteltével értjük meg a nehézségek üzenetét. Úgy érzem sikerült átgondolnom, és helyrerakni a fejemben a történteket. A mentális erő onnan jön, hogy egész életemben sportoltam, és amikor valami bajom történt, semmi másra nem koncentráltam, csak arra hogy meggyógyuljak. Most újra szükségem lesz erre az erőre, mert éppen ma veszik ki a sípcsontomba ültetett csavarokat és lemezt.

Múltkori beszélgetésünk során szóba jött Erőss Zsolt balesete is. Láthatóan elgondolkoztál rajta. Rosszul gondolom?

Talán érzek benne egy pici hasonlóságot. Imádok versenyezni, de most már nem minden áron. Le tudok állni, mert az utóbbi években sokat fejlődött a gondolkodásom, hosszú távra tervezek és összefüggéseiben nézem a dolgokat. 2011 óta kialakítottam és szervezem a saját menedzsment csapatomat. A döntéseket én hozom, de jó szakemberek dolgoznak velem és rengeteg alkalommal tartunk stratégiai megbeszéléseket. A motoros karrierem mellett egyetemre járok (TF-en harmadéves hallgató vagyok sportmenedzser, sportszervező szakon), rendezvényeket szervezünk, és fiatal motorosokat menedzselek.

A véletlen szerepéről/jelentőségéről mi a véleményed? (Szándékosan kérdezem ilyen általánosan.)

Az előző évem pechsorozatnak tekintem, de nem mondanám hogy véletlen adódott. Előbb már említettem, hogy a nehézségek üzenetét csak később „köszönjük” meg a sorsnak. Ott még nem tartok, hogy meg tudjam köszönni, de jól érzem magam a bőrömben és tisztán látom a jövőt.

Talma világbajnoki motorja a Route42 megnyitó rendezvényén

Az elmúlt évben nyilvánvalóan fordulóponthoz érkezett az életed. Hol látod magad öt év múlva?

Nagyon közel állok ahhoz, hogy a fenti tevékenységeimen kívül, elindítsam a saját motoros csapatomat. Úgy érzem, amint ez megvalósul, akkor teljes lesz a portfólió. 10 év MotoGp szereplés alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem mind a versenyzés, mind a csapatvezetés terén. Hat különböző gyár versenyzője voltam. Remélem rutinos csapattulajdonos leszek, aki sokat tanult másoktól. Motorra abban az egyetlen esetben ülök vissza, amennyiben a MotoGp megrendezésre kerülne a Hungaroringen 2-3 éven belül és az anyagi feltételek is adottak lesznek.

Nehéz döntés volta saját csapat megalakítása, vagy „nyilvánvalóan” adódott a kapcsolati tőkéd/tapasztalatod ilyen irányú hasznosítása?

Nem volt nehéz. De előtte elő kellett készítenem a stratégiai lépéseket, melyeknek elsősorban a megfelelő gazdasági háttér megteremtése az alapja. Majd jött a versenyző, és a csapat tagjai. Nagyon élvezem a szervezést:) Hiszem, hogy ki tudok alakítani egy nyerő csapatot!

Látogatóban Gábornál (Mugello, 2007)

Lassan három éve támogatod Bódis Ricsit. Látsz párhuzamot az ifjú versenyző és a saját karriered között?

Ricsit úgy ismertem meg (2011), hogy egy közös barátunk lehozta a Hernádon lévő versenypályánkra és becsöngettek. Én éppen az ágyból másztam ki, pizsamában. Nem volt kedvem beszélgetni, meg szinte semmihez, de a közös barát annyit kért, hogy nézzem meg hogyan motorozik Ricsi. „Jó jó, rendben, megnézem.” – mondtam. Felvette a felszerelést és nagyot alakított a srác. Leszállt a motorról és csillogott a szeme. Ekkor döntöttem el, hogy megérdemli a segítséget. 2013-ban a Honda által szervezett EB-n két alkalommal is pódiumra állt. Nagyon büszke vagyok rá, de több van még benne. Idén tovább dolgozunk. Hogy meddig juthat el, az sok mindentől függ.

Melyik bajnokság, melyik kategóriájában képzeled el őt?

Idén a Superbike sorozat egyik kategóriájában fog versenyezni, de később akár eljuthat a MotoGP sorozatba is!

Látod reális esélyét annak, hogy a Superbike vagy a MotoGP sorozatnak lesz magyar állomása is?

Ez attól függ, hogy a Hungaroringgel mi a terv. Jelenleg biztonságtechnikailag nem alkalmas világszintű motorverseny rendezésére.

Mit ad neked a családi versenyzőiskola? Felismered néha korai önmagad a gyerekekben?

Nagy szükség van az utánpótlásra. Hiába indítom el a csapatom, ha nincs rá magyar versenyző. Az utánpótlásban édesapám segít. A Talmácsi-ringen megtanított több gyereket is motorversenyezni. Most van közöttük egy, aki nagy tehetség. Ő szintén a Talmácsi Racing Teamhez tartozik és valóban egy nagyon ügyes fiatal fiú.

Ha csavarok már csak a motorodban lesznek, van kedved kipróbálni a Café Racer 42-őt?

Persze:)

Route42 megnyitó házavató/házibuli