Hokedliből high-tech huszár

Ulfert szerény ember. Asztalosként kezdte majd Renault-nál folytatta, végül felmondott, hátat fordított a kliséknek, s egyszemélyes vállalkozásában végre azt csinál, amit akar. Koncepciómotorjai világméretű hullámokat gerjesztenek, miközben álcázott szabadkőművesként a design őrültek egyik legkedveltebb blogját, a Le Containert társ szerkeszti. A lepel végül lehullt. (Ennek a cikknek az alanyát is ő tervezte. A szerk.)

Miként került kapcsolatba a járművekkel, s mi inspirálta abban, hogy formatervező legyen?

Azt hiszem elég szokatlan módját választottam annak, hogy végül formatervező váljék belőlem, olyannyira, hogy akár metamorfózisként is nevezhetném a folyamatot. Tizenéves lehettem, amikor saját tervezésű bútorokat kezdtem gyártani. A középiskola végeztével asztalosnak tanultam, és megszereztem a képesítést, de ez idő alatt tovább nőtt bennem a formatervezés iránti vágy. Erre alapozva úgy gondoltam, továbbtanulok, így jelentkeztem az ArtCenter College of Design kihelyezett tagozatára Svájcban, ipari formatervező szakra.

Itt találkoztam először a közlekedési járművek formatervezésével, és teljesen lenyűgözött azon hallgatók rajztudása és technikai ismerete, akik ezen a szakon tanultak. Közéjük akartam tartozni, továbbá jó ötletnek tűnt az ismereteim bővítése, ezért jelentkeztem erre a szakra is. Az iskolát végül az intézmény kaliforniai központjában, Pasadenéban fejeztem be. A vizsga után munkát kaptam a Renault Barcelona-i stúdiójában, ahol számos fejlesztési folyamatban, koncepcióautó megtervezésében, és gyártás előtti projektek megtervezésében vehettem részt. Röviden összefoglalva asztalosként kezdtem, majd autótervezőként végeztem.

Miért kezdett el motorokat tervezni az után, hogy ennyi évet eltöltött az autóiparban?

A legtöbb, közlekedési eszközökön dolgozó formatervező esetében, foglalkozzon akár két, akár négykerekű járművekkel, átjárható út húzódik a két szakterület között, hisz mindannyiunk vérében benzin csörgedezik. Rengeteg autótervező imádja a motorokat, és igaz ez fordítva is. Így teljesen természetes, hogy tettem egy kis kitérőt a motorkerékpárok világába. Végül, ami szórakozásnak indult, komoly, valóságos projektekké változott.

Azt viszont kijelenthetem, hogy teljesen eltérő tervezői munkát igényel mind egy motor, mind egy autó megalkotása. Motort tervezni nagyszerű. Egy nagyon alapos technikai folyamatról beszélünk, mert itt egyetlen elem sem marad rejtve, szinte az összes alkatrész a formaterv részét képezi. Egy harmadik irányból, a késztermék szempontjából megközelítve egy motorátépítéssel azért lényegesen könnyebb dolgunk van, mintha ugyanezt egy autóval tennénk. Elég, ha van egy garázsunk, egy hegesztőnk és néhány szerszámunk.

Hogy kezdődött a motoros pályafutása, és mit használ jelenleg?

Először egy Honda VTR 250 volt a kiválasztott, még abban az időben, amikor Barcelonában éltem. Spanyolországban a motoros vezetői engedély megszerzését követően is csak kisköbcentis motorokat vezethet a delikvens az első két évben. Viszont jó alkalom volt arra, hogy érezzem a motort és megtanuljam kezelni. Majd következett egy kilencszáztízes MV Agusta Brutale, ami a mai napig megvan és imádom. Tipikus olasz fruska, aki minden pillanatban heves, kiszámíthatatlan, ugyanakkor bármikor készen áll egy kis játékra. De végtelenül szerencsés vagyok, mert a munkám révén sok motort kipróbálhatok.

Mikor alapította a céget, s miért éppen egy őrült tengeri madárról nevezte el?

Miután tíz évet lehúztam az iparban, és hatalmas projektek ötleteit kísértem végig, úgy éreztem, szükségem van a váltásra, ezért új kihívásokat kerestem. Végül megalapítottam a saját tanácsadó cégemet, amely formatervezésben nyújt segítséget a klienseknek. Ő lett a GANNET – GANNET DESIGN.

Gannet Guzzi Sprinter – igazán pompás lenne, ha megépülne, melyhez épp szponzorok után kutatok.

Jelenleg nagyon élvezem, rendkívül széles körben kapok magbízásokat. Kezdve egy autó tervezésétől a motorkerékpárokon át a terméktervezésig, nagyon változatos a munkám, s akkor még egy szót sem ejtettem azon megbízásokról, ahol egy teljes arculatot kell kialakítanom. 2009-ben alapítottam az irodát, amely egyszemélyes vállalkozásként üzemel. Ez a változatosság volt az, amit mindig is hiányoltam a munkámból, amíg egy nagy cég alkalmazottja voltam. Mostanában különböző autó, és motorkerékpár-gyártó cégeknek dolgozom.

A Gannet nevű (értsd: szula) tengeri madarak inspirálták a cég nevét, és logóját. Gyönyörű szárnyasok, kiknek mellkasában és koponyájában légzsák képződött, hogy megvédje őket a becsapódástól, amikor százméteres magasságból teljes sebességgel fejjel a vízbe érkeznek, hogy búvárkodjanak. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a szulák őrültsége, szépsége és képessége számomra rendkívül inspiráló. A logót, a hátrafeszített szárnyú, vízbecsapódás előtti madár kontúrja ihlette.

Miből meríti ezt a töménytelen mennyiségű inspirációt? És mégis mit tart szem előtt, mielőtt munkához lát?

A formatervezési követelmények jelentős mértékben eltérnek mind a koncepció, mind a sorozatgyártású, de még egy átépített motor esetében is. Egy olyan terméknél, amely tömegek számára készül, rengeteg dolgot szem előtt kell tartani. Nagyon fontos, hogy minél szélesebb réteget célozzon meg az adott termék, valamint, hogy az értékesítést érintő országok aktuális jogszabályainak minden tekintetben megfeleljen.

Amikor egy „sima” átépítésről beszélünk, akkor kizárólag a megrendelő kívánságait kell szem előtt tartani, ezért az ilyen megbízások nagy mozgásteret engednek, s a kreativitásunk is szárnyalhat. Munka közben mindig ügyelek arra, hogy a lehetőségeimhez mérten kerüljem a sémákat, s inkább törekszem a megosztásra, mint arra, hogy valami unalmas tervet adjak ki a kezeim közül. Nem célom, hogy mindenki kedvében járjak. Helyette inkább megpróbálom érzékeltetni azt, hogy a gondolataim szerint mit tartogat a jövő.

Pozitívan érint, ha különböző tematikájú fotókat nézegetek, szóljanak akár divatról, építészetről, de lehet street art is. Ennek legegyszerűbb módja, a webes tumblr oldalak böngészése. Elképesztő mennyiségű fotókra bukkanhatunk, s az ott látottak szivacsként elraktározódnak az agyunkban, melyek szerencsére rendszeresen visszaköszönnek. Például itt van két blog a közreműködésemmel a LECONTAINER és a SPEEDSTAR-GALLERY.

Elképzelhető, hogy az ön által megálmodott koncepciók valamelyikével egyszer a közúton is találkozzunk?

Az öncélú tervek esetében kedvemre álmodozhatok, viszont ha egy cég megbízásából dolgozom, akkor azok szigorúan titkosak és senki nem láthatja őket. Így a felhőtlen rajzolás, ami mókássá teszi az egészet, és lehetőséget biztosít bizonyos ötletek finomítgatásához.

Úgy gondolom, hogy a saját terveim közül néhány, akár már a közeljövőben is megvalósulhat, ilyen például a Guzzi Sprinter. Igazán pompás lenne, ha megépülne, melyhez épp szponzorok után kutatok. A második álom, mely talán megvalósulhatna, jelenleg szintén nagyon bizonytalan, de tárgyalásokat folytatok néhány építővel arról, hogy az ötleteim alapján átalakító kitteket gyártsunk a Ducati Streetfighter-hez…de még korai lenne erről bármi bővebbet mondani.

Mely munkáját emelné ki? S melyikkel motorozna szívesen akár ön is?

Elsőként az egyik utolsó munkámat, a „Coppertail-t” említem, mely az új Ducati Scrambler alapjaira épült.

A hetvenes években hódított az olasz design, de az utóbbi időszakban egyre több német, észak európai formatervező és építész került olyan pozícióba, melyet eredetileg is ők uraltak még a század elején. Ön szerint mekkora szerepet játszott ebben, hogy a BAUHAUS reneszánszát éljük? Továbbá kérem, nevezze meg a kedvenc formatervezőjét.

Úgy érzem, a közelmúltban jelentősen kitolódott a lakosság ingerküszöbe. Az újonnan megjelenő, feltörekvő piacok új igényeket és elvárásokat alakítottak ki. Egy részről sokkal agresszívebbnek kell lennünk a design terén, másrészről úgy tapasztalom, azért van némi igény a kifinomultságra és egyszerű vonalakra. Ebben az egyre inkább elhalványuló világban, amikor mindenki tömegtermékekkel és digitális kütyükkel veszi körbe magát, egyre több olyan személy tűnik fel, aki értékeli a kivitelezési minőséget, és igényli ezen termékeket. Talán ennek tudható be az is, hogy az egyedi termékekre hihetetlen mértékben megnőtt a kereslet az elmúlt években. Szükségünk van az egyensúlyra, egyedi és különleges dolgokra vágyunk, és pontosan ezt a vágyat akarom kielégíteni a projektjeimmel.

Frank O. Gehry építészeti munkái egyszerűen lenyűgöznek. Ő az a fickó, aki képes teljesen kívülállóként szemlélni a világot, és véleményem szerint az általa megálmodott Marques de Riscal hotel, és borászat a földkerekség egyik legfantasztikusabb alkotása. Lélegzetelállító mind az anyaghasználat, mind pedig a vonalai, ahogy észrevétlenül eggyé válik a borvidékkel. A terek teljesen ellentmondásosak, O. Gehry mégis egy olyasfajta párbeszédet hozott létre a táj és az épület között, amelyre nem találok szavakat.