Titánok motorkerékpárja
Ne kerteljünk! Titan Motorcycle sógorék járműve egy korosodó bajor mérnök és egy szépkorú angol nevelőnő törvénytelen gyermekeként jött a világra.
Valószínűleg kiegyensúlyozottabb körülmények között született, mint az Uranosz papát Gaia mama tanácsára megpuccsoló Kronosz titánt/fatert megpuccsoló Zeusz. A különleges motorkerékpár fonott „Art Noveau” nyerge pedig loppon, következő életében egy thonet szék szeretne lenni egy tradicionális bécsi kávézóban. (Ez egészen biztos.) Ezáltal, ahogy múltkori cikkemben, úgy ebben az írásban is új értelmet nyer a CaféRacer kifejezés. (és hasonlóan bekényszerítettem a görög mitológiából is egy harcias fordulatot.)
Szóval ez a furcsa szerkezet rászolgált nevének jelzőjére. (’Stunning Sigfrid’) Az nem tudható pontosan, hogy a Sigfrid név a svéd szentre, avagy Wagner sárkányölő, hasonló nevű (+2e) szerelmes hősére utal-e. Maradjunk annyiban, hogy fura/bátor szerzet, de van humora ennek az osztrák szülőktől, bajor szívből és angol felségjelzéssel „össze-frankestejnizált” kimérának! Mellesleg nem csak a 70-es évekből származó 898 köbcentis motorja (R90/6) származik a BMW-től ennek a kétkerekűnek, hanem a váltója (R75/5), a lengőkarja (R45) és a kardántengelye (R80/7) is.
Michael Siebenhofer, a Titan Motorcycles vezetője egy osztrák hirdetési oldalt böngészve botlott a motorba.
„Alkatrésznek árulták a motort, messze nem volt meg minden eleme” – emlékszik Michael.
Hr. Siebenhofer alapvetően erőforrást keresett, mivel Európában az ilyen kétszelepes motorok ritkának számítanak. Végül találkozott az idős úrral, aki egy asztalosműhelyben árulta a motorkerékpárt a semmi közepén. Gyors megállapodás után így lett tulajdonosa az öreg erőforrásnak, váznak, villáknak és még néhány egyéb alkatrésznek. Hazafelé Grazba menet Michael azon eszelt, hogy vajon feldobja-e az Ebay-re a felesleges alkatrészeket, hogy visszaszedjen néhány eurót, vagy költsön el még néhány százat, hogy teljesen működőképessé tegye az öreg R90-est.
Mindannyiunk nagy szerencséjére, végül az újjáépítés mellett döntött. Miután beszerezte a hiányzó alkatrészek nagy részét, fogta a motort és a Bing karburátorokat és levitte a pincébe, „elrejtve a kíváncsi szemek elől”.
„Ha egy férfi hét közben keményen dolgozik, van joga a szabadidejében a hobbijának élni, nem?”
Michael egy meglepő fordulattal nekiesett egy 1930-as évekből származó óntartálynak, amelyet úgy módosított, hogy megfelelő legyen tanknak és végül egy dekadens csavarral BSA felségjelzéssel látta el. Az üléstámaszt közvetlenül a tartályra kellett hegeszteni. Ez jó megfejtésnek mutatkozott, nem utolsósorban azért, mert Michael nem akart „beleflexelni” az értékes R90/6 vázba (amelyet egyébként oldalkocsihoz is homologizáltak annak idején). A különleges jármű éppen elkészült a híres Club of Newchurch Festivalra, ahol általában 15.000 motoros teszi tiszteletét. Ráadásul az unikális motor végül el is nyerte a Professional Trophy díjat! Nem semmi!
