Rolls Royce vadászkombi megrendelésre

Meghajolva a tágabb értelemben vett szerkesztőség (AKA Ti/Önök) akarata előtt, íme az első cikk az unikális négykerekűek világából. E cikkek sorozatát kezdjük egy „gyónással”. Nem vagyok oda a (túlnyomórészt városban futó) SUV-okért. Bármilyen régóta is tart a diadalmenetük. 15 évvel ezelőtt nekem is volt egy ilyen (Range Rover Sport), de már „kigyógyultam” ebből a kategóriából. Tudjátok, ezek azok a 2-2,5 tonnás monstrumok, amelyekkel az 55 kilós (pl.) amerikai anyuka iskolába viszi egyetlen (ritkábban kettő) gyermekét minden áldott nap. Persze érteni vélem a kategória sikerét: férfiaknak falloszt, nőknek biztonságot, a gyártóknak pedig profitot növel, továbbá (pl.) Budapest kátyúin és fekvőrendőrjein jobban teljesít, nagy a raktere stb.

Tudvalevőleg mi, férfiak nagyon meggyőzőek tudunk lenni, ha egy újabb elképesztően felesleges játékot/kütyüt kell megideologizálnunk a párunknak és/vagy saját magunknak persze.

Azonban az még túlfogyasztó, növekedésmániás világunkban is megdöbbentő, hogy mára (pl.) a BMW X sorozata már 8 (!) tagot számlál. (X1-7 és az új elektromos iX) Manapság persze jóval nehezebb egyértelműen bekategorizálni egy autót a túltolt marketing kategóriák (négyajtós kupé, shooting break felélesztése, crossover gyüjtőkategória bevezetése stb.) és a hasonlóan kreatív mozaikszavak (pl. A/B/C/D-SUV, MPV, SAC, SAV) miatt. (Sport Utility Vehicle, Multi Purpase Vehicle, Sport Activity Coupe, Sport Activity Vehicle)

Ami az autóknál a „négyajtós kupé” fából-vaskarika kifejezés, az a motoroknál a „Ducati Scrambler Café Racer” elnevezés-szörny. (Persze értem én, hogy a Ducati Scrambler szerkezet egy motorcsalád al-brand, nem pedig a klasszikus kategória megnevezése.

A korábban említett, vélt vagy valós SUV előnyök ellenére azonban sokkal jobban kedvelem a kombikat. (53 évesen ezt már könnyű „bevallani”.) A Range után pl. egy BMW M550XD Touring-gal jártam. Mondjuk, ha ezt a bajor erőgépet kipróbálhatta volna Rudolf Diesel, egészen biztos könnyeket csalt volna az arcára …

Rudolf Diesel

Európából nézve persze könnyebb egy dízel kombival azonosulni, mint pl. egy 3,5 tonnás, benzinzabáló, 5 méter 77 centis (!) Cadillac Escalade ESV-vel. Persze Samu bácsi (Uncle Sam) országának lakója „kissé” több liter benzint tud venni a fizetéséből és nagyobb terek (parkolók, utak) állnak a rendelkezésére, mint Pista bá’-nak itthon. Mondjuk Amerikában egy időben a (kétajtós) kupék is akkorák voltak, hogy eltévedtek bennük a népek…

Éééééééééés(selnemkezdünkmondatot), kedves olvasók, e hosszú vargabetű után vééégre eljutottunk a ma bemutatandó kombikhoz. Ha lehet egyáltalában így hívni ezeket a különleges járműveket. (Legyünk inkább pontosak: a Bentley és a Tesla „shooting break”, a Ferrari pedig „breadvan”.) Míg a kombik tervezése során általában a praktikum áll a dizájn felett, addig a shooting break kategória pont ennek az ellenkezőjéről szól.

Azt gondolhatnánk, hogy ez is egy mostanában kitalált úri (marketing) huncutság, pedig már több mint egy évszázados ez a fogalom.

Az viszont igaz, hogy már 80-90 évvel ezelőtt is jellemzően olyan hobbikat (főleg vadászat és lovassportok) szolgált ki ez a kategória, ami már akkor sem a tömegek elfoglaltsága volt. Ezért alakítottak át Bentley-ket, Rolls Royce-okat és Aston Martin-okat is (pl. Harold Radford) erre a célra. Persze készültek az elmúlt évtizedben gyári verziók is ebben a kategóriában, pl. ilyen a Mercedes CLA/CLS Shooting Break , illetve a Ferrari FF és utódja a GTC4 Lusso is.

A következő három autó tervezője, Niels van Roij (37) egy egészen elképesztő holland fiatalember! Londoni irodája már több neves nemzetközi díjjal rendelkezik. A három unikális jármű pedig: egy 1962-es Ferrari 250 GT SWB Breadvan („kenyereskocsi”) szellemiségének átültetése egy 550-es Maranello karosszériájába, egy magángyűjtő megrendelésére áttervezett Tesla Modell S és szintén egy megrendelésre készített Rolls Royce Wraith Shooting Break. Impozáns sor!

FERRARI BREADVAN

ROLLS ROYCE WRAITH SHOOTING BREAK

TESLA S SHOOTING BREAK