Az ébredés pillanatai 3/5
Sárkányok, egy kocsma melletti Czetka, és az öreg fák rejtette krosszpálya. Ezek mind-mind szegélyezték pokolbéli utamat a motorozás legmélyebben fekvő barlangbéli ösvényén.
A következő cikk első része itt, a második epizód pedig itt található. (A szerk.)
Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha bevallom, minden motorral, és motorsporttal kapcsolatban felmerülő vágyaimat egy trauma előzte meg, és a katarzishoz vezető úton bizony le kellett számolnom a trauma következtében kialakult démonokkal. Persze ez kézenfekvő, az élet legnagyszerűbb dolgai gyakran az ellentétek mentén haladnak, és a népmesékben is rendszeresen ki kell végezni a hétfejű sárkányt, hogy a szerencsétlen ifjú kufircolhasson egy nagyot a hőn áhított királylánnyal.
Esetemben háromszori alkalommal jelentek meg a negatív hangok, kikkel küzdenem kellett, és úgy érzem, a küzdelem a mai napig tart. Ezekre még véletlenül sem írnám, hogy rossz, sokkal inkább inspiráló, mert végeredményben a küzdelem lényege mindössze annyi, hogy próbálom feszegetni, illetve bővíteni a saját határaimat.
A démonokkal folytatott harc nem egyszer bizsergő, spirituális érzést nyújt, melyet, ha egyszer megtapasztalunk, el többé nem engedjük, így végtére megérkeztünk a sokak által gyűlölt kifejezéshez, amely nem más, mint az: adrenalin vadászat.
Először talán a motokrosszt említeném, visszaemlékezve az ominózus filmre, melyet a nagyszülőkkel láttam gyermekként, és a berögzült félelem hatására végül mindig is leküzdhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy kipróbáljam a terepmotorozást.
Danny Magoo Chandler
Sajnos eddig soha nem adatott meg, hogy saját krosszmotorom legyen, és amikor megvalósíthattam volna, inkább más irányzatba kóstoltam, de máig tátott szájjal bámulom a levegőben repkedő motorokat, és óvodásként napokat töltöttem a város határában húzódó krosszpályán, bámulva az akkor tizennégy éves nagymenőket, kik közül az egyik később magyar bajnok lett.
Viszont életem első találkozása egy igazi krossz Czetkával máig mély nyomokat hagyott bennem.
Óvodásként, egy esti sétán pillantottam meg a sarki kocsma falának támasztott motort. Azt hiszem minden fontos elem megtalálható volt abban a varázslatos pillanatban egy megfelelő életpályamodellhez. Muci bácsi meg azóta is legenda.
Geboers
Szerencsére, néhány évvel később közvetlenül is megtapasztaltam mekkora élmény vezetni egy krosszmotort, igaz kölcsönbe kaptam, de az a negyedóra maga volt a megtestesült orgazmus. A pillanatok báját tán még fokozta, hogy krossz-szüzességemet pont azon a pályán veszítettem el, ahol taknyosként bámultam a nagyokat, igaz sok mindent nem tudtam letenni az asztalra, mert mindez nem egy gyakorlómotorral, hanem egy kettőötvenes kétütemű szörnyeteggel történt.
Bár a történethez az még hozzátartozik, hogy a motorkezelést szigorúan terepen voltam hajlandó elsajátítani, úgy kilenc évesen, a nagyapám ötvenes Schwalbe Simsonjával, pont annak a kocsmának a helyén, ahol először megpillantottam Muci bácsi Czetkáját. Összegezve a dolgokat krosszversenyző nem lettem, de a motorsportok egyik rettegett vállfaját, igaz csak érintőlegesen, de a saját bőrömön is megtapasztaltam. Ez pedig épp elegendő volt ahhoz, hogy megnyugtatva önmagam, legyőzve a félelmet, évekkel később kipróbáljam a motorsportok egyik, általam sokkal félelmetesebbnek vélt vállfaját.