Shinya Kimura

Az alkotásnak nem ceruzával vagy számítógéppel kezd neki, hanem egyből „nekiesik” az átalakítandó motorkerékpároknak. Amúgy is lesújtó a véleménye a számítógépekkel teletömött járművekről. Egyébként egy japán egyetem rovartanszékén végzett. Csak én érzem úgy, hogy ez az „előtanulmány” az általa életre hívott motorokon is látszik? Meg kellene erről kérdezni Henrik Hansent, aki néhány évvel ezelőtt dokumentumfilmet forgatott a különc japánról.

Kimura kamaszként egy 50-essel (Honda Superclub) kezdte, mint oly sokan. Aztán 1992-ben megalapította első kis javító műhelyét, melynek a Chabo (bantam kakas japánul) nevet adta. Ezt 1993-ban gyorsan követte a Zero Engineering nevű legendás motor építő vállalkozásának a beindítása. 2006-ban elhagyta az általa alapított, akkor már öt másik szerelővel működő boltot, hogy visszatérve a gyökereihez, ismét egyszemélyes motorépítő projektekbe kezdhessen. Legelső műhelyének nevéhez hozzátoldva két „t” betűt, új, one-man-show vállalkozása a Chabott Engineering nevet kapta a keresztségben. A műhely Azusában van, amelyet persze a közeli, jól motorozható kanyon miatt választott a mester.

A Kimura által létrehozott különleges kétkerekűek sajátos csoportot képviselnek az épített motorok amúgy is unikális körében.

Mintha Max Rockatanskynak (ismertebb, bekattanás utáni becenevén Mad Max) építene járműveket újra és újra. A való életben Mel Gibsonnak ugyan nem, de Brad Pittnek már épített egy léghűtéses Ducatiból café racert (Silver Wasp). A motorépítés mellett blogot is vezet, melyhez weboldalának murmur (számomra ismeretlen jelentésű) menüpontja alatt fértek hozzá. Az egyik interjúból azt is megtudhattam, hogy alkotás közben általában jazz zenét hallgat, nem valami zúzós trash metált.

Minél többet nézem az általa kreált motorokat (kinetikus szobrokat?), annál inkább az jut eszembe, hogy Kimura tulajdonképpen egy rövid tanto és egy hosszabb takana vagy tachi szamurájkard kovácsolása közé iktatja be mindig az aktuális motorkerékpár megalkotását. Hobbiból, ha már ott vannak a szerszámok.

A másik gondolat, ami kitörölhetetlenül befészkelte magát a fejembe pedig az, hogy a keze alól kikerülő motorok (a még restaurálás előtt álló 80 éves Indian is) egyszer majd, egy titkos kód világ körüli körbesugárzásával, transformersként kelnek életre meglepett tulajdonosaik alatt és villámgyorsan hazatérnek japán mesterükhöz, aki agg tekintetét büszkén körbehordozva a vad hordán, nyugodtan hajtja örök álomra a szemét.

Well done Shinya!

– mondja majd akkor halkan (japánul) a Mester…