Két világbajnok közé szorulva
Ma egy különleges (pálya)napról szeretnék beszámolni Nektek.
A Talmácsi fivéreknek mindig is nagy tisztelője voltam. Ahogy már korábban írtam róla, ennek a respektusnak egyszer olyan erősen adtam hangot, hogy kitiltottak egy ausztrál kocsmából. (Pedig ők sem éppen a leghalkabb nép, ha mulatni muszáj és-de-sőt vigadni kell.)
Régen terveztem, hogy „koc(k)amotorosként” leckét veszek végre „valódi” adrenalin motorozásból is. 2014 őszén Sapi fantasztikus motorépítő világbajnoki második és ötödik helye pedig éppen kapóra jött, hogy együtt ünnepeljük meg a Mester hihetetlen nemzetközi sikerét. A szót tett követte (van ilyen), így hát egy verőfényes októberi napon, Talmával és Sapival ott álltunk a versenypálya szürke betoncsíkján.
A gyalogos pályabejárásnál tudatosult bennem, hogy balról egy világbajnok adja az instrukciókat az ideális ívekről, jobbról pedig szintén egy világbajnoki sikereket frissen begyűjtő, gyakran keresztbe-motorozó vérprofi között pislogok éppen rémülten. Mindezt álló- és mozgóképet rögzítő kamerák kereszttüzében! Talma öccse, Gergő fotózott és miközben mi az ívet, a 42BIT a fókuszt húzta a pályán.
Talma pontos instrukciói után Sapi persze profi versenyzőkhöz mérhető szinteket produkált, miközben én jellemzően a rossz íven, rossz tartással fűztem át magamat a kanyarkombinációkon, gyakran teljesen elfáradva. Persze nem ezeket a fotókat csatoltam e cikkhez, hanem azokat, amikor éppen véletlenül (majdnem) összejött egy kanyar.
Mindent összevetve, remek élmény volt! A pályanap méltó befejezéseként pedig, a végén meglátogattuk Hernádon a Talmácsi Ringen Gábor édesapját. Megejtő volt, ahogy a két fiú két oldalról lapogatva őt, üdvözölte az édesapját. Gyorsan meg is beszéltük vele, hogy „Ez a lényeg!” Miután végigcsodálkoztuk a trófeákat, motorokat, bőrruhákat és a sokat látott világbajnoki relikviákat, lepattantunk (nem elírás) néhány kb. 30 cm „magas” versenygépre. Talma édesapja végül megmutatta nekünk azt a pici bőrruhát is, amelyet maga szabott ki a földön a néhány éves Gábornak, hogy az versenyezni tudjon. A többi, ahogy mondani szokták, történelem…
