Majestic (1929-2029)

Ahogy egy korábbi cikkemben írtam: „az 500 köbcentis Majesticet Georges Roy tervezte (aki szemmel láthatólag utál6ta a csővázat) és 1929-ben a párizsi Motor Show-n mutatta be a nagyérdeműnek. A különleges jármű persze rögtön nagy vihart kavart. Gyártásba a következő évben került és tekintettel a rossz eladási számokra, 1933-ban már vége is volt a dalnak.”

Napjainkban, 95 évvel megjelenése után, a francia mestermű még mindig egyedi építésnek tűnik. Bryan Fuller is így gondolhatta, amikor eldöntötte, hogy elkészíti a Majestic 2029-et.

„A motorkerékpárépítés művészete még mindig nagyon hasonlít az eredetére” – jegyzi meg Fuller. „A különbség napjainkban az, hogy a technológia meghatározóbb szerepet játszik a kézművesség fejlődésében és a design innovációjában.”

Egyszerűen fogalmazva, a Majestic 2029 egy merész lépés, hogy felkészítsen minket egy olyan jövőre, ahol bármi lehetséges a motorépítés új korszaka számára. Ez egy elektromos motorkerékpár teljesen zárt, alumínium testtel, hub-központú (kerékagy) kormányzással (HCS), tisztán polikarbonát kerekekkel és 3D-nyomtatott titán elemekkel.

A különleges jármű a Fuller Moto műhelyben épült, Atlantában (Georgia állam fővárosa), a Haas Moto Múzeum és Szobrászati Galéria megbízásából. A motorkerékpár a kézműves kiállításon debütált, majd a Haas Múzeumban állították ki, két másik Fuller Moto jármű mellett.

Bobby Haas, a Haas Moto Múzeum tulajdonosa, azért rendelte meg a 2029-et, mert az egy:

„olyan valami, amilyen még soha nem készült. Nem álltak rendelkezésre vázlatok vagy leírások. Ez a motor egy mestermunka, maga a gördülő művészet!”

A 2029-cel Fuller egy következő szintre akarta emelni a design elemek megmunkálását és a bonyolult technikai megoldásokat, kifejezendő, hogy azokat napjainkig nem, vagy csak óriási nehézségek árán lehetett volna kézzel megcsinálni. Ezért a hagyományos gyártás helyett 3D fémnyomást használt.

Bryan Heidt, a Fuller Moto vezető fém-guruja, aktívan együttműködött Fullerrel a tervezési folyamat során, és megadta a kezdeti CAD-modellméreteket, az optimális forma és funkció biztosítása érdekében.

Ezután a Fuller csapat megosztotta a modelleket Nick Pugh futurista tervezővel – egy híres filmes művésszel, aki többek között a Star Wars-on (!) is dolgozott. A 3D nyomtatási szakember, Oerlikon ezután átvette a CAD terveket Nick Pugh-tól, és az alkatrészeket kinyomtatta (a roppant könnyű) titánból. A titán a legerősebb, de legkönnyebb, jelenleg 3D nyomtatásban használt anyag.

Ez az új technológia olyan formák megalkotását is lehetővé teszi, amelyek kézzel való megalkotása korábban szinte lehetetlen volt. Ilyen pl. az első, kard alakú stabilizátor kar, amely az elülső lengőkaron kívül helyezkedik el. További ilyen „lehetetlen” elem a kormány platni és az első [rózsa] kötés az első kerékagyra felszerelve.

Fuller a Zero FXS-től rendelte meg a hajtóművet. A Zero hossza megegyezik az eredeti Majestic méretével, de a motor túl alacsonyan fekszik, és az aksik túl magasan vannak az eredeti vázban. Ezért Fuller úgy döntött, hogy „felfordítja” a vázat és módosította az akkumulátorokat is, hogy a motorkerékpár magas, 23 hüvelykes kerekeihez igazodjanak.

A teljesen zárt alumínium test rendkívüli módon hasonlít a korabeli, 1929-es Majestic-hez. Az eredeti kontúrt negyed hüvelykes acélrúdból készítették, amit a MIG hegesztett össze, és rögzített az alumínium vázhoz. A minták forgácslapból készültek, majd 3003-H14 alumínium lemezek segítségével alakították ki a végső formájukat. A süllyesztett területek körüli gerinceket Pullmax szerszámmal hozták létre, végül MultiCam CNC WaterJet gépen vágták ki a kívánt alakzatokat.

Fuller maga mintázta és formázta meg a „kopoltyúkat” a hátsó kerék előtt. Ezek a terelő lemezek diffúzorként működnek a testpaneleken átáramló levegő számára, csökkentve a jármű légellenállását. A „kék permetet” a test sok részén megtalálhatjuk, köztük az említett „kopoltyúkon” is, ezzel egy finom árnyalatú színt hozzáadva a rideg ezüst alaphoz. A speckó kék színt egyébként az eredeti Majestic embléma ihlette, amit a kb. 100 korabeli példányon helyeztek el annak idején gondos tervezői.

A „hub-központú” függőcsapszeges kormányzás önmagában is megérdemelne egy cikket, mivel igen ritkán alkalmazták a múltban. Leginkább a Bimota, a Ner-a-Car (ügyes szójáték a konstruktőr Carl Neracher nevével!) és természetesen az 1929-es eredeti Majesticen található meg ez az unikális megoldás. Bryan Heidt egyébként egy Bimota Tesi donorról„műtötte át” ezt a csomópontot erre a járműre.

A Majestic 2029 rendhagyóan modern, mégis klasszikus stílusával és innovatív építési technikáival megmutatta, hogy hová fejlődhet a motorépítő iparág a jövőben. Az olyan új módszerek, mint a CAD és a 3D nyomtatás, új és kreatív lehetőségeket nyitnak meg. Üdvözöljük hát együtt a motorépítés ezen új korszakát!

Mr. Fullernek pedig, minden tiszteletünk mellett, mondjátok meg plíz, hogy legközelebb ne (NE!) zokniban fotózkodjon egy ilyen csodás paripa mellett! De tényleg! (Érteni véljük, hogy a fehér fotóskartont nem akarták összekoszolni, de …)

Forrás: BIKEEXIF